Gerincbántalmak

Sziasztok!

Nagyon sokan, nagyon sokféle kérdéssel fordultatok már hozzám gyógytorna, gerincbántalmak és mindenféle aktuális életmód témával kapcsolatban. Örülök neki, hogy ennyien érdeklődtök, nagyon motiváló látni, hogy szeretnétek változtatni, fejlődni, tenni magatokért. Ezért döntöttem úgy, hogy elkezdek blogolni is, hogy a kérdéseitekre még könnyebben kaphassatok választ.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezután nem kereshettek meg személyes kérdéseitekkel, problémáitokkal, csak most már a bejegyzéseim között is érdemes lesz szétnéznetek, ha konkrét kérdésetek van, vagy ha szeretnétek bepillantást nyerni a legelterjedtebb, ma már szinte népbetegségnek számító gerincproblémák, a prevenció, a kezelés és a gyógytornagyakorlatok világába. 

Lássuk az első nagy témakört!

Mit tehetünk magunkért, ha ülő munkát végzünk? Mire figyeljünk, hogyan előzhetjük meg a gerincproblémák kialakulását?

Egy nagyon érdekes cikkbe futottam bele pár hete. Egy munkahelyi egészségügyi problémák feltárására vonatkozó kutatás keretein belül lemodellezték, hogyan fog kinézni az emberi test a mozgásszegény életmód és 20 irodában eltöltött év után… nem túl szexi. Hadd mutassam be Emmát, a titkárnő prototípusát.

Elég szemléletes. Ahogy láthatjátok a tartás teljesen tropára ment, a hasfal előreesik, a hát púpos. Az évekig tartó helytelen ülés teljesen kikészíti az emberi szervezetet. Aztán ott vannak még a visszeres lábak, a piros szemek a monitor bámulásától. De a legaggasztóbb talán a „banyapúp” – ez elsősorban nőknél jelent veszélyt. Az előreeső vállak miatt a nyaki csigolyák helyzete átrendeződik, és szépen lassan az izmok helyzete is…

Első a bejegyzésben elsősorban az ülőmunka ártalmait, a rossz tartás veszélyeit, a nyak deformitásait szeretném körüljárni, mert a púp nem csak esztétikai probléma, hanem komoly szövődményei lehetnek!

Röviden az ülőmunka veszélyeiről

Sosem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy testünk, bármennyire szilárdnak tűnik is, egy képlékeny szervezet. Terheljük, hosszú ideig következetesen pusztítjuk és tesszük ki olyan dolgoknak, melyek bizony károsak számunkra. Ilyen például az életmódunkkal járó rengeteg ülés is. Hosszú órákon keresztül vagyunk rossz tartásban. Hosszú órákig, egy nap akár 8 órát, mindezt hosszú évekig. A gerincünk folyamatosan kapja a terhelést nap, mint nap. És ez a folyamatos nyomás bizony meg is teszi a hatását. A finom egyensúly, a csigolyák helyes elhelyezkedése, az izmok egyensúlya bizony megbomlik. Az izmok bemerevednek. Ezzel nem az a legfőbb probléma, hogy fájdalmat okoz, hanem hogy húzza a csigolyákat, természetellenes helyzetbe kényszeríti a csontozatot, melyet a szervezet próbál ellensúlyozni több-kevesebb sikerrel. Ma már egyre több rémtörténetet lehet hallani 30-as fiatal felnőttekről, akik sérvvel fordultak orvoshoz. Ennek bizony a fele se tréfa…

Hogyan hat ránk mindez? Mire figyeljünk oda, ha ülő életmódot folytatunk?

Testünk alkalmazkodik a görnyedt üléshez, végül arra lehetünk figyelmesek, hogy a tartásunk akkor is deformált marad, ha felállunk az irodai székünkből… a fej is előreesik, a nyaki gerincszakasz legalsó csigolyája erősen kiemelkedik, így fokozott veszélynek van kitéve. A szervezetünk pedig meg akarja védeni, így kötőszövetet küld a csigolya „megmentésére” – ebből alakul ki a szabad szemmel is jól látható „banyapúp” – a köznyelvben így is szokták nevezni, nem véletlenül. Ez nem csak esztétikai szempontból jelent gondot, de melegágya a migrénnek, fülzúgásnak, a vállak bemerevednek, ami tartós izomfájdalom és izommerevség kialakulásához vezethet.

A megoldás az ártalomcsökkentés és a mozgás. De hogyan? Íme pár tipp, hogy elébe mehess a bajnak!

Először is próbáljunk meg a lehető legkevesebbet ülni, óránként tartsuk meg a 10 perc mozgásra szánt szünetet. Figyeljünk a tartásunkra, használjunk ergonomikus bútorokat. Nézessük meg specialistával a gerincünket, kérjük tőle segítséget a helyes tartás kapcsán. Alakítsuk a munkaállomásunkat magasságunknak megfelelően, tegyünk a monitor alá emelőt, hogy fejünket ne kelljen lefelé biccentenünk egész nap. A gerinc lehetőleg egyenes legyen, mintha felfelé törekednénk a fejtetőnkkel. A vállainkat ne engedjük előre esni. Ezek csak az alapok. Az igazi megoldás azonban a mozgás. Kitartóan, konzekvensen, rendszeresen.

Tegyünk magunkért! Járjunk sportolni, végezzünk funkcionális gyakorlatokat, ha pedig már nagyobb a baj, akkor menjünk el ortopédushoz, gyógytornászhoz, gerinc specialistához, vizsgáltassuk ki magunkat, és építsük be a tüneteinknek megfelelő gyógytorna gyakorlatok elvégzését a hétköznapokba.

Nem lesz könnyű. Hiszen megszoktuk, hogy munka után pihenés jár, de ez egy sokkal jobb irány. Már egy pár hét alatt is érezni fogjuk a különbséget, de ez a befektetés valójában igazán majd később, 50-60 éves korunkban térül meg. Az a test, melyre odafigyeltek, ami karban van tartva, az bírni fogja a kiképzést, azonban egy elhanyagolt szervezet 50 éves kor felett már nehezen veszi az akadályokat. Szerencsére azonban soha nem késő elkezdeni! ☺

Még ha az első lépéseket is a legnehezebb megtenni, akkor is adjatok magatoknak esélyt, tegyetek a testetekért, tegyetek magatokért. <3